A centrifugálszivattyúk a legelterjedtebb gépek közé tartoznak az iparban. A technológia két központi komponensre támaszkodik: a járókerékre és egy spirális burkolatra, amely a járókereket és a bezárt folyadékot tartalmazza.
A szivattyúk sokféle méretben kaphatók. A kommunális víztisztítási alkalmazásokban használt axiális centrifugálszivattyúk rendkívül nagy méretűek lehetnek, a háztartási rendszerekben használtak pedig kicsik és kompaktak.
A működés alapjai
A folyadék a járókerék közepén lévő bemeneten, avagy „szívószemen” keresztül lép be a szivattyúba. A forgó járókerék felülete és a folyadék között fellépő súrlódás hatására a folyadék forgásba jön. A forgó folyadékot ezután a centrifugális erő kiszorítja a járókerék külső részére, hiszen a centrifugális erő a középpont körül forgó tárgyakat a középponttól ellentétes irányba mozdítja. A folyadék tehát mozgási energiára tesz szert.
A folyadéknak átadott mozgási energia nagysága három tényezőtől függ: a folyadék sűrűségétől, a járókerék fordulatszámától és a járókerék átmérőjétől.
A járókerékből a folyadék egy spirális burkolattal rendelkező kamrába jut, és a nyomóoldali kimeneten áthaladva bejut a rendszerbe.
Ez a szivattyúkialakítás nagy térfogatáramot tesz lehetővé alacsony nyomás mellett. Az áramlás pulzálásmentes, így jól használható folyamatos szivattyúzáshoz.
Gyakori tévhit, hogy a járókerék lapátjainak görbülete segíti a folyadék mozgatását azáltal, hogy csapdába ejti és átnyomja a szivattyún. A valóságban a lapátok arra szolgálnak, hogy a lehető legsimább útvonalon vezessék végig a folyadékot, amint áthalad a szivattyún. A hátrafelé ívelt lapátok például segítenek stabilizálni az áramlási viszonyokat nagy fordulatszám mellett, és csökkentik a szivattyú motorjának igénybevételét. Ezért a kerekek görbülete alapján megállapítható, hogy helyes-e a járókerék forgása.